Bejegyzések

Emberré válás – Vajon mi lapult a barlang mélyén?

, ,
Új tudományos szenzáció borzolja az evolúció követőit. Egy  nemzetközi kutatócsoport talált rá az emberré válás egyik lépcsőjének tartott lény csontjaira egy ismert dél-afrikai barlangrendszer egyik különösen nehezen megközelíthető termében, amely nagy valószínűséggel temetkezési helyként szolgált, legalábbis a számos maradványt egyelőre nem tuják másként magyarázni.
Ebben a kamrában hevertek a csontok

Ebben a kamrában hevertek a csontok

A tudósok szerint nagyon hasonlít az australopithecusra, de mégsem az, viszont vele rokon rendszertani csoportba tartozik, vagyis abba, amelyikbe az ember is. A lelet érdekessége, hogy miközben eddig az emberré válás kritériumának tekintettük az öntudatra ébredést, illetve, hogy tudatában vagyunk halandóságunknak, sőt a körülöttünk élőkének is, úgyhogy róluk haláluk után is gondoskodunk, nevezzük ezt temetkezésnek, szóval most kiderült, hogy mindez nem csak az emberre jellemző.
Látható, hogy a barlang valóban nehezen megközelíthető

Látható, hogy a barlang valóban nehezen megközelíthető

Az eddig fellelt lelet anyag annyira gazdag, hogy kis híján egy teljes csontvázat össze tudtak állítani belőle, és nagyon sok csontból többet is találtak. Ha nem akarunk Dél-Afrikába menni csontokat nézni, egy kellemes kirándulás keretében elég Vértesszőlősig utazni, hiszen van nekünk is előemberünk.
naledi_fossils

Temérdek csont

Érdekességek:
– A különösen megközelíthető jelző a cikk elején nem túlás. A kutatást vezető Lee Berger Facebook oldalán elhelyezett egy hirdetést, hogy vékony, barlangászatban járatos kollégák jelentkezését várja egy munkához. A hirdetés működött, és hamarosan közel tízszer annyi jelentkező közül választotta ki azt a hat személyt (mint azóta kiderült, ezek mind nők voltak), akit alkalmasnak vélt a feladatra.
– Több, mint 1550 lelet került eddig napvilágra és Berger egyes darabokat 3D szkennelés után letölthetővé tett, így akinek van otthon 3D nyomatója, maga is vizsgálhatja azokat.
– A barlangban nem találtak állati csontvázdarabokat, nem találtak a csontokon harapás nyomokat, sérüléseket, így egyelőre kizárható, hogy a tetemek „természetes úton” kerültek oda. Egyelőre a pontos kormeghatározással adósak a tudósok, így óvatosan kell kezelni a leleteket.
– Egy másik emberelőd nyomait a Tata melletti Vértesszőlősön találták meg, akit megtalálója Samunak nevezett el.
vV

Kísérleti régészet

,

A kísérleti régészet legismertebb vállalkozása a norvég Thor Heyerdahl utazása volt a Kon-Tiki fedélzetén. Heyerdahl szokatlan akciójával azt akarta bizonyítani, hogy a Dél-Amerikában élő őslakosok eljuthattak és kereskedhettek Polinéziával, ezért balsafából hajót épített. A preinka napisten után Kon-Tikinek keresztelt tutaj fedélzetén társaival 101 nap alatt tette meg az utat Perutól Polinéziáig, 4300 tengeri mérföld után 1947. augusztus 7-én kötött ki a Tuamutu-szigeteken. A bátor norvég tudós ezzel azt igazolta, hogy az indiánok képesek lettek volna az út megtételére, azt viszont már nem sikerült bebizonyítania, hogy ezt meg is tették. Noha Heyerdahl eredményeit megcáfolták a későbbi kutatások, a friss genetikai kutatási eredmények hasonlóságokat fedeztek fel a polinéziai szigetlakók és a dél-amerikai indiánok DNS szerkezete között.

Hasonlóan ismert kísérlet volt az első furulya megszólaltatása, amelyet egy óriás keselyű üreges szárnycsontjából faragtak ki. A 35 ezer évesre becsült leletet a Németország déli részén lévő Ach völgy Hohle Fels barlangjában találták. Az ősi furulyát jelenleg a világ legrégebbi hangszereként tartják számon.

A táplálkozástörténetet sem kerülte el a kísérleti archeológia, ugyanis kínai régészek megkísérelték rekonstruálni a történelem első, négyezer éves tésztáját, amelyet a kínai Pompeji, azaz Laila falu területén, a Sárga-folyó medencéjében találtak. Az archeológusok azt feltételezték, hogy az ősi étek alapanyaga a közelben feltárt köles lehetett. Azonban Jin Cseng-Jao archeológus és kollégái kételkedtek a felfedezésben, mondván az nem tartalmazza a tészta rugalmasságát eredményező glutént, ezért megpróbálták elkészíteni a Laila régiójában fellelhető terményből az ételt, de próbálkozásuk kudarcot vallott. Az egyetlen biztos tény az, hogy a történelem első tésztája nem kölestészta volt.

Brit tudósok szokatlan vállalkozása volt egy több ezer éves egyiptomi lábujjprotézis gyakorlati tesztelése a kísérleti régészet módszereivel. 1881-ben a British Museum archeológusa, Greville Chester egy 2600 évesre becsült mesterséges lábujjat talált ásatásai során. Egy hasonló faprotézist 2000-ben is találtak egy egyiptomi pap sírjában, a balzsamozók a kiegészítéssel a túlvilági életre akarták felkészíteni az elhunytat. Jacqueline Finch, a Manchesteri Egyetem kutatója viszont feltételezte, hogy a falábujjak nemcsak halotti díszként, hanem protézisként is szolgálhattak, ezért két nagylábujját vesztett ember segítségével tesztelte a leletek másolatait. Finch feltételezése beigazolódott, felfedezését a rangos brit orvosi szaklap, a Lancet hasábjain publikálta.

A kísérleti régészet forradalmából a francia archeológusok sem maradhattak ki, ők többek között a kőkori lándzsafejeket vetettek alá a hatékonyság próbájának; kovakőpenge-berakásos agancsból készült dárdafejleletek másolatait tesztelték; vizsgálataik során kiderült, hogy a preparált fegyverek kétszer olyan mélyen hatolnak bele az áldozat testébe.

Metin Eren, az Exeteri Egyetem kutatója szintén az őskort vizsgálta, Délkelet-Ázsia vonatkozásában. A brit tudós az úgynevezett „bambusz-hipotézist” akarta igazolni, amely szerint a térség kőkori lakosai bambuszeszközöket használtak. A vállalkozó kedvű kutató és csapata sikeresen készített éles bambuszkéseket kőeszközök felhasználásával.

Az első eszközök emberi eszközök elméletét is kísérleti régészettel próbálták igazolni, ugyanis 2010-ben egy 3,5 millió éves állati csontot találtak, amelyen karcolások nyomai láthatóak. A kutatók azt feltételezték, hogy amennyiben a maradványon látható sérülések emberféléktől erednek, akkor az emberi eszközhasználat kezdetei is egymillió évvel korábbra keltezhetőek. Azonban néhány szkeptikus antropológus és régész éles kövekkel próbált meg csirke- és bárányhús darabokat lefejteni; az így létrejött karcolások a csonton csak kevéssé hasonlítottak a leleten látható károsodásokhoz, ezért a tudósok úgy vélik, hogy az elváltozások természetes úton jöttek létre. A kutatók eredményeiket a Journal of Archeological Science hasábjain publikálták.

Egy svéd archeológus, Lars Liedgren is a kísérleti régészet módszeréhez nyúlt, amikor az ősi lapp kunyhókat és életmódot kutatta. Liedgren felépített egy számi házikót, amelyet egy ősi viking fejsze másolatával aprított nyírfával fűtött, a gondos svéd archeológus még a tüzelőt is szánon szállította. Pár óra tűzifa aprítás árán az egész kunyhó levegőjét éjjel nappal kellemesen tudta tartani. Noha eleinte nehéz volt elviselni, de a kunyhó belső levegőjének minősége megfelelt az Egyesült Államokban alkalmazott szabályzásnak.

A kísérleti archeológia a marcona északi harcosokat sem kerülte el, ugyanis egy 1957-ben feltárt viking hajó 2007-ben elkészült másával Dániától egészen Dublinig utazott 65 férfi és nő hét hét alatt.

Forrás: Múlt-kor magazin