Bejegyzések

A Cseszneki vár rövid története

, ,

Programajánló: Veszprém megyében, a Bakonyon keresztül, a Veszprémből Győrbe vezető országút mentén, festői környezetben, a még romos állapotában is páratlanul szép XIII. században épült gótikus Cseszneki Vár.

cseszneki-var4

Ez az erődítmény az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. A több mint 700 éves Vár virágkora -Zsigmond királyunk uralkodásának idejére- a XV. századra tehető, mely időszakban a Várat birtokló Garai család, impozáns megjelenésű, gótikus lovagvárrá építette át az addig alacsony, belsőtornyos kis Várat.

cseszneki-var3

Hadászatilag, országosan is kiemelkedő szerepet először a török időkben töltött be, Veszprém eleste után betagozódott a magyar végvári védelmi rendszer első vonalába. Később, a Rákóczi szabadságharc idején kezdetben a kuruc csapatok fészkelték be magukat a Várba, ahol egy ellátó központot létesítettek a Dunántúlon harcoló alakulataik számára, ill. néhány labanc főtiszt őrzéséről is itt gondoskodtak.

Utolsó tulajdonosai az Eszterházyak voltak, akik a XVIII. század közepére barokk várkastéllyá bővítették. Az 1810. évi földrengés nagy károkat okozott az épületegyüttesben, majd az 1820-as, villámcsapásból eredeztethető tűzvész meghozta a Vár végső leromlását.

A Cseszneki Vár pazar szépségű romjai napjainkban is a turisták kedvelt kiránduló-helyei közé tartozik.  Gépkocsival megközelíthető, parkolás a vár tövében. Belépőjegy ellenében látogatható, kisállat bevihető.

4 varázslatos várkastély a madarak szemével

, ,
Mount Saint Michel
Mount Saint Michel

Talán mindannyian hallottunk róluk, sokan jártunk is falaik között, de még sosem csodálhattuk meg őket a madarak szemével, a levegőből. Ebből a perspektívából lehet igazán áttekinteni, mennyire monumentálisak és gyönyörűek ezek az építmények.

CARCASSONNE AZ ÉLŐ KÖZÉPKOR

Carcassone a gyönyörű francia kisváros szinte érintetlenül vészelte át az évszázadokat. Középkori városfalai ízelítőt adnak a régmúlt idők hangulatából. Ez a hangulatos videó olyan bepillantást enged, amit sokan nem láthattunk még: Carcassone a madarak szemével.

NEUSCHWANSTEIN KASTÉLY

A Neuschwanstein kastély (németül: Schloss Neuschwanstein, magyarul Új Hattyúkő kastély) egy, a 19. században épült bajorországi kastély, egyike a legismertebb kastélyoknak. A Németország déli részén, Schwangau község területén található épületet II. Lajos, Bajorország királya építtette saját maga gyerekkori álmainak megvalósítására. Richard Wagner iránt érzett tisztelete és csodálata miatt a kastély egyes termeit és berendezését operáinak szereplőivel díszítette.

MONT ST MICHEL

A világ egyik leglátogatottabb látványossága. Különlegességét az adja, hogy a tenger dagály idején teljesen elzárja a külvilágtól.  A Mont-Saint-Michel szigetén a kolostor első templomának felszentelésére 708. október 16-án került sor. Mont-Saint-Michel szigete 933-tól, amikor a normannok elfoglalták a Cotentin félszigetet, stratégiai jelentőséget kapott, és az ezt követő évszázadokban a kolostor építését a normann építészet stílusjegyei határozzák meg. Első közt kerül fel az UNESCO világörökség listájára.

MALBORK – A KERESZTESLOVAGOK MONUMENTÁLIS VÁRA

Az erődítményt a Német Lovagrend emelte a 13. század második felében, hogy aztán innen terjessze ki hatalmát a Balti-tenger partvidékére a porosz földektől Észtországig. A vörös vár ma is uralja a panorámát, és visszatükrözi a Német Lovagrend régmúlt erejét.

Részletes leírás és térkép: MALBORK – A KERESZTESLOVAGOK MONUMENTÁLIS VÁRA

(a szavazáshoz nem kell megadni semmilyen információt, nem gyűjtünk adatokat, csak egy kis játék)

Melyik vár tetszik a legjobban?

Eredmény

Betöltés ... Betöltés ...

Komárom – Az erődrendszer története

, ,

Komárom – Az erődrendszer története

A vár és az erődrendszer szempontjából az újjászületést a napóleoni háborúk jelentették. Napóleon sikeres hadjáratai során 1809-ben a császárvárost, Bécset is elfoglalták. I. Ferenc császár udvartartásával Komáromban talált menedéket, melyet előzőleg nagy sietve megerősítettek. A császár itt határozta el, hogy Komáromot a birodalom legerősebb katonai erődrendszerévé kell kiépíteni, alkalmassá kell tenni egy 200 000 fős véderő befogadására.

monostori_720

Az erődrendszer ilyen irányú megépítését Marquis Chasteler táborszernagy vezette hadmérnöki gárda tervei alapján kezdték meg. A terv tartalmazta a Duna jobb partjának erődítési elképzeléseit is. A már meglévő jobb parti hídfőerőd a “Csillagerőd”, a korábbi Szent Péter palánk, mellé két másik erődöt is terveztek építeni. Egyet a koppánymonostori Homokhegyen, egyet pedig a Nagyigmánd felé vezető út mellett, Komárom déli kijáratához. Az 1827 és 1839 között folytatott építkezések során korszerűsítették az Öreg- és Újvárat, megkezdték a várost nyugatról védő Nádor-vonal kiépítését. Az építés folyamatát osztrák részről az 1848-49-es szabadságharc eseményei szakították meg.

A vár magyar kézre kerülésével, annak első parancsnoka Majtényi István alezredes azonnal hozzálátott a vár megerősítéséhez és a város védelmének megszervezéséhez. Majtényit Török Ignác mérnökkari alezredes váltotta, aki a 12 000-es védősereggel hősiesen ellenállt a várat ostromló osztrák túlerőnek. A több mint egy hónapig tartó ostromnak -1849 márciusában-áprilisában- a magyar honvédsereg sikeres áprilisi hadjárata vetett véget. A Guyon Richárd tábornok vezette felmentő csapat Győr irányába űzte el az osztrák főerőket.

erod_520

A vár új parancsnoka Klapka György tábornok lett, aki május 28-án adta parancsba egy kazamatákkal ellátott erőd építését az osztrákok által már korábban kiszemelt helyen, a Homokhegyen. Az építkezés során az eredetileg négy saroktornyos, 1000 katona befogadására alkalmas erődítménynek csupán az Ács település fele néző tornya készült el. Ha a tervek megvalósításához elegendő idő lett volna, úgy a sáncban elhelyezett lövegek tüzükkel lezárhatták volna a Bécs felől vezető utat, tűz alatt tarthatták volna a Nádor-vonal előterét és megközelíthetetlenné tették volna a Dunát. A bécsi út lezárására két védművet is kialakítottak és megépítésre került az igmándi sánc is. A nagy erőkkel folytat ott erődítési munkálatokat az egyre gyakoribbá vált osztrák ágyúzások miatt meg kellett szakítani.Komárom térségében júliusban kétszer is megütközött a magyar és az osztrák fősereg, döntő siker nélkül. Az erősödő osztrák támadások sikeres előrenyomulást eredményeztek, és a magyar csapatok visszavonulva a Tiszánál próbálták megállítani a támadókat.

Komarom2_520

Komáromban a Klapka vezette 18 200 fős védősereg, több mint 300 ágyúval magára maradva felkészült a város és az erőd védelmére. Az osztrákok kezdetben kisebb erőkkel /12 000 fő és 75 ágyú/ megfigyelő és blokkírózó tevékenységet folytattak az erősítés megérkezéséig. Klapka tábornok felmérve a kínálkozó lehetőséget, több sikeres kitörést hajtott végre, melynek során Pozsonyig, illetve Győrig tört előre, jelentős zsákmánnyal visszatérve. Az egyesített osztrák és orosz csapatok döntő vereséget mértek a magyar főseregre, és az augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően jelentős erőkkel Komárom ellen indultak. A körülzárt Komárom egy ideig még ellenállt a túlerőnek, de végül is 1849. szeptember 27-én Klapka György aláírta a vár átadását és a védők szabad elvonulását biztosító megállapodást.

A szabadságharc leverése után az osztrákok – a korábbi terveknek megfelelően – újból hozzákezdtek az erődrendszer kiépítéséhez, melyhez felhasználták az ostrom során szerzett tapasztalatokat is. A vár körülzárása egyértelműen bizonyította, hogy szükség van a Duna jobb partján olyan védművek megépítésére, amelyek meg tudják akadályozni, hogy az ellenség tüzérsége tűz alá tudja venni a bal parti erődöket, és folyamatosan biztosítani tudja a két part közötti összeköttetést.

Az 1850-ben elkezdődött építési munkálatok felölelték a komáromi erődegyüttes teljes vertikumát. A nagyarányú építkezés első, legnagyobb üteme 1871-ben befejeződött, a Monostori erőd elkészültével. Ezt követően 1871-77 között megépült az Igmándi erőd, ezzel a komáromi erődrendszer teljessé vált.

Komarom_Monostori_520

A komáromi erődrendszer létjogosultsága az elkövetkező években megkérdőjeleződött. A XIX. század végére felgyorsult a haditechnika – ezen belül a tüzérségi eszközök – fejlődése, mely megkövetelte volna az erődrendszer védőképességének felülvizsgálatát és a megváltozott körülményekhez igazodó átépítését. Erre azonban nem került sor.