Budai vár a kék hold fényében
Szabó Xenia: Hold
Lépésimet számolván
Megyek fénytelen ég alatt,
Lábat rakva láb után,
S messze még a virradat.
Ezen a sötét, éji égen
Nem fénylenek a csillagok.
Mintha utam mutatná,
Tompán csak a Hold ragyog.
Színe ködös, halovány,
Mint mocsárban a lidércfény,
S e tompa fénynek nyomában
Köszönt be az új remény.
De a Hold nem soká fénylik,
Olyan, mint egy délibáb.
Sőt, igazi nőkebel.
Elcsábít, majd megy tovább.
A képek nyáron a „kék hold” éjszakáján készültek. Rengetegszer jártam már a várban, de ez az élmény annyira meseszerű volt, hogy úgy gondoltam, meg kell osztanom mindenkivel, hátha mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy romantikus késő esti sétát tegyenek.
WA
