A francia, vagy antik kert kialakulása a késői reneszánsz és a korai barokk idejére tehető. Első hírmondói – antik mintákat követve – Itáliában bukkantak elő a 15-16-ik század fordulóján.
Legjelentősebb korai képviselője a vatikáni Cortile del Belvedere. Itt jól látható a tér geometrikus felosztása széles utakkal, ahol a látványt semmi nem töri meg. Elsősorban az ember természet feletti győzelmét hirdeti, illetve magát a hatalmat érzékelteti, amellyel a kert építtetője rendelkezik.
Nem véletlen, hogy a francia kert végső formáját XIV. Lajos, a Napkirály abszolutikus uralma alatt érte el. Lajos megbízta André Le Nôtre-t alkossa meg a tökéletes kertet, amitől a látogatók egyszerre érzik magukat lenyűgözve és emelkedetten: Lám mire képes az ember, ha van kitűzött cél. Lajos oly sikeresen nyűgözte le csodálóit és ellenfeleit egyaránt, hogy ez a stílus egész Európában uralkodóvá vált.
A francia kertre szép példát itthon érdekes módon a Keszthelyi Festetics kastély bejáratánál találhatunk. Azért érdekes, mert a park amúgy angol kertnek számít, melyről a következő cikkben lehet olvasni.
Egy kis francia kert az angol parkban. Mértani formák, rend, szimmetria.
A francia kertek főbb jellemzői:
- a kerten széles sugár irányú utak vezetnek keresztül
- az út mellett nyírott fasor, sövény, szabályos virágágyak, hímzett formákba ültetett virágok, főleg egynyáriak
- szimmetria és a mértani formák a jellemzőek nagy vízfelületeket alkalmaznak, medencék és szökőkutak építésével
“… mely kéz mérte rád, rettentő szimmetriád … “
